Fejleszt vagy rombol? - Jegyeskurzus, önismeret, konfliktuskezelés

Fejleszt vagy rombol? A Hierotheosz Egyesület EFOP-1.2.1-15-2016-00724 azonosítószámú, „A család, mint megtartó erő – Védőháló a családokért Máriapócson és a Nyírségben” című projekt keretében 2019. augusztus 10-11-én Jegyeskurzus, önismeret, konfliktuskezelés – családi életre való felkészítés címen szerveztek 2 napos előadást és workshopot az okos eszközök használatának hatásairól Máriapócson, nem csak jegyeseknek. A hétvége előadója Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató volt, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense. „Fejleszt vagy rombol?” című előadását hallgathatták meg a résztvevők, amelyen a képernyő és az internet hatásairól, az ezek miatt kialakult függőségekről és a lehetséges megoldásokról esett szó. Először a kialakulatlan idegrendszer és a gép találkozásáról beszélt Rita. Kutatások alapján ismertette milyen klínikai és idegrendszeri elváltozásokat okoz a túlzott géphasználat a még nem teljesen kifejlődött gyermeki idegrendszerben: pl. pszichiátriai problémák, figyelemzavaros hiperaktivitás, addikció, szorongás, depresszió, agresszió. A computerjáték nem alkalmas a reális életfeladatok előkészítésére. A problémamegoldó hálózat csak valódi játék során alakul ki. A túl sok „kütyühasználat” megakadályozza a rugalmasság, a türelem, és az életvágy képességének kifejlődését. Miről marad le így egy gyerek: a gyerekkorról, az érzékeny lélekről, a helyes önbecsülésről és még sorolhatnánk. A fizikai, lelki és kulturális elszigeteltség következménye a függőség kialakulása. Megjelent a szaknyelvben a „facebook depresszió”: az összehasonlítás állandósítása. Az online tér a legsérülékenyebbeknél csökkenti az önbizalmat. A résztvevők egy fórumon beszélték át a lehetséges megoldásokat, amelynek legfőbb alapköve a szülői minta. Nagyon fontos, hogy világos, megbízható keretek, szabályok legyenek, amelyek a személyes célhoz vezetnek – elérhető célok. Saját döntések, amelyek következménnyel, tehát egyéni felelősséggel járnak. Legyenek izgalmas felfedezések, valóságosan átélhető kalandok, legyőzhető – igazi – veszélyek, félelmek, konfliktusok, szorongattatások, követhető hús-vér példaképek, akikre felnézhet a gyerek. Nagyon fontos ebben a szakaszban a kötődés, az együttlét, a valódi érzelmek, a bátorítás. Mitől lesz boldog gyermekünk? Attól, ha egy számára fontos, és szerető személy ráfigyel, és vele együtt örül. A boldogság belülről fakad, és nem a rövidtávon aktivált agyi jutalmazó központból!